1990-ben végeztem a BME Villamosmérnöki kar, Műszer és Irányítástechnika szakán. A végzés után a Dr. Zimányi Péter és Dr. Zimányi Zoltán által frissen alapított TMG i-tec Kft.-ben kezdtem el dolgozni, kezdetben mint szoftverfejlesztő. Ez egyből 50%-os létszámnövekedést jelentett, velem együtt háromra emelkedett a dolgozói létszám. Ekkor még mind a hárman fejlesztettünk is, bár Péter és Zoli a cég vezetésével együttjáró adminisztratív feladatokat is ellátták. Telephelyünk egy Villányi úti 1,5 szobás társasházi lakás volt, ez maga volt a kánanán. A kisszoba volt a menedzsment főhadiszállása, én a nagyszobában kaptam helyet, tárgyalóra nem nagyon volt szükség, de ha lett volna, ott volt a konyha. Ebédelni a közeli Kertészeti Egyetemre vagy a Szent Margit gimibe jártunk. Egyébként ebből az időből származik, az azóta is működő, ebéd utáni sütiosztás hagyománya. Az ebédből hazatérve, Péternél mindig volt valami teasüti vagy sósmogyoró, pisztácia, ezeket majszoltuk a kávéhoz, és közben gyorsan megbeszéltük az aktuális feladatokat. (Ma már ipari mennyiségben vásárolunk teasüteményt, amit gondos kezek minden nap, minden szinten ugyanabban az időben, pontosan 13:00-kor szétosztanak.)

























Itt muszáj egy kis kitérőt tennem, hogy érthető legyen, mit értek kánaán alatt. 90-ben épphogy csak bevezették az SZJA-t, még csak tanulgattuk az adófizetést. ;-) Akkoriban a szoftverfejlesztőket afféle művész embernek tekintették, a szerzői jogdíj adómentes volt. Ez a hozzáállás egyébként a megrendelőkkel való kapcsolatban is még tükröződött, igaz ekkor már lecsengőben volt, de még jelen volt. Akkoriban nem a megrendelő mondta meg, hogy mit szeretne, hanem a szoftveres mondta meg, hogy egyáltalán mit lehet megcsinálni. Enfin-ben fejlesztettünk OS2 alatt, ami nagyon forradalmi technológia volt Magyarországon. A TMG-nél láttam előszőr egeret, és akkor még gyakorolni kellett a használatát. Szintén akkor dolgoztam előszőr grafikus felhasználói felülettel, azelőtt a DOS programok voltak elterjedve, file kezelőnek pl. Norton Commandert használtunk. (Igaz most is azt használom, csak most Total Commander-nek hívják.) Hálózat nem volt, floppy-kon cserélgettük egymással a fájlokat, konfiguráció kezelésről nem is hallottunk még. Outlook sem volt, és érdekes, remekül megvoltunk nélküle.

A TMG-nél a svájci Sulzer Rüti szövőgépgyár számára készítettünk szoftvert német és svájci kollégákkal. Karlsruhéba és Usterbe járkáltunk, Karlsruhe 16 óra autózás volt 1200-es LADA-val illetve Dacia-val - ha szerencsénk volt és nem robbantunk le út közben. (Az akkori viszonyokra jellemző, hogy az utazás előtt Zimányi Péter felkészített a német közlekedésre, elmagyarázta, hogy az autópályákon van un. Autobahndreieck és Autobahnviereck, és hogyan kell ezekben közlekedni, meg, hogy a belső sávba ne nagyon menjek be, mert letolnak a gyorsabb autóikkal.) Uster maga volt a paradicsom, csicseregtek a madarak, az utca túloldalán tehenek legeltek és egyáltalán minden nagyon-nagyon rendben volt. (A svájci titkárnő - a nevére már nem emlékszem - mezitláb járt dolgozni, mert ez volt a heppje, és az irodában is így tartózkodott. És ezért senki nem tett rá semmi megjegyzést.) Hétvégeken elmentünk kirándulni, megmásztuk a Jungfraut, vagy Zürich belvárosában bóklásztunk. Mikor ezzel elkészültünk, 93-ban a német PAT AG számára kezdtünk el egy daruvezérlés paraméterezésére szolgáló szoftvert készíteni. Miután svájcban sokat dolgoztam együtt  Roland Staehelin projektvezetővel, tőle ellesvén a szakmát az ECIS projektben már kamatoztathattam ismereteimet. A TMG-nél 95-ig dolgoztunk, amikor is mindannyian átléptünk az evosoft-ba. Ekkor 17-en voltunk, közülük 10-en ma is az evosoft-nál dolgoznak, többségük felelősségteljes, vezető beosztásban.
 
Az evosoft-nál TS és A&D projektekben dolgoztam projektvezetőként. Ezek zömében fixáras projektek voltak, nagyon jól kellett a ráfordításbecslést elkészíteni, hogy ne bukjunk rajtuk. 1999-ben a CAM-Tool/Motion Designer projektben az általam kidolgozott, mozgásvezérlés grafikus leírására szolgáló eljárást szabadalmaztatta a Siemens. 2000-ben kezdtünk el a MED-el együttműködni, Molnár Zsolttal ketten hoztuk el Erlangenből az első projektet, az ArchNet-et és kezdtük felépíteni a csapatot. Ez volt a legendás VB10A verzió, a projekt kódneve pedig HERMES volt. Talán érdemes megemlékezni az akkori csapatról, akik többsége ma is a MED-ben dolgozik: B. Sanyi, B. Ernő, B. Gábor, Cs. Laci, M. Norbi, M. Zsolt, N. Pali, N. Andi, Némó, Ny. Karcsi, Pzso, Sz. Dóra, T. Gyuri, T. Csaba és V. Zoli. Közben az Excel alapú óranyilvántartás kezdett nagyon kényelmetlenné válni, szabadidőmben elkezdem fejleszteni az EvoEnterpriseTool-t, ami az Excel-hez képest forradalmasította a projektkövetést. Ez gyakorlatilag az Axapta projektmoduljának megfelelő funkcionalitással rendelkezett, csak persze annál egy kicsit kényelmesebben. :-) Később mások is csatlakoznak a fejlesztéshez, végül 2001-ben vezettük be. Szintén 2001-ben vezettük be a ClearQuest-et hibakövetésre, ami még most is a standard megoldás.

2001-ben Péter átstrukturálta a céget. Eddig a struktúra lapos volt, vagyis Z.P. ügyvezető, közvetlenül irányította a projektvezetők munkáját. Bevezetésre kerül az ágazatvezetői szint. Rám a műszaki igazgatói feladatok ellátása hárul, eleinte természetesen még csak „mellékállásban”. Mindenesetre önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezető leszek.

2002-ig 13, többségében fixáras projektben vettem részt, 11-ben projektvezetőként, ez utóbbiak több mint 500 emberhónap fejlesztési időt tettek ki. 2002-től ArchNet projektvezetés mellett 50%-ban MED Entwicklungsleiter feladatokat látok el, ez a mai technikai ágazatvezetőnek megfelelő beosztás.

2003-ban lezárul a vérrel-verejtékkel végigvitt ArchNet redesign projekt, amiben sok ősz hajszálam keletkezett.

2004-től abbahagyom a projektvezetői tevékenységet, és folyamatosan kialakítunk egy új, a résztvevők számára kevesebb stresszel járó működési módot, az időm nagyrészét a MED ágazat technikai vezetői feladatainak ellátásával töltöm.

2005-től 100%-ban a cég műszaki igazgatói feladatainak ellátására koncentrálok. Munkatársaink száma átlépte a 300-at.

Családommal Budafokon lakom egy társasházban. Fiam Ricsi az idén fog érettségizni, utána várhatóan szintén a BME padjait koptatja majd. Leérettségizett, és már a VIK-re jár ő is. Egy csomó minden érdekel, soha nem unatkozom. Sajnos a legfőbb hobbimat a szoftverfejlesztést az utóbbi időben hivatásszerűen nincs módom gyakorolni, de érdekel a fotózás, szeretek bringázni, motorozni, ha jó az idő, teniszezni, tavaly megszereztem a vitorlásvizsgát, remélem idén lesz alkalmam párszor kipróbálni, szeretem a szép órákat, fegyvereket, és valamikor szeretnék még repülni is megtanulni. Kicsit a golfba is belekóstolunk Ricsivel, majd meglátjuk, hogy fog menni, és lesz-e kedvünk. Ja és a filmeket is nagyon szeretem. Érdekel még a családfa kutatás, feltérképeztem a családunkat 1820-ig visszamenőleg, részben hivatalos okiratok, részben kiterjedt levelezés alapján. A családunk amerikai, debreceni és alföldi ágaival együtt majdnem 150 családtagot sikerült megtalálnom. Blogot nem írok, de van egy egyszerű kis honlapom: http://perit.hu, amelyről mind a kedvenc filmjeim, mind az említett családfa letölthető - már, ha valakit érdekel.